Ezt a tesztet egy rövidebb prológussal kezdeném. Az elmúlt időszakban egyre inkább úgy érzem, hogy az új autók nem elhanyagolható részét egyszerűen nem nekem szánták. Szinte minden egyes friss modellt beskatulyázhat a közvélemény néhány kategóriába: elektromos, rossz motor, túl kicsi motor, sokat fogyaszt, túl nagy motor, sztereotipizált francia, stb.

Azonban úgy érzem, találtam egy kivételt, egy jó példát. Ez pedig az új Volkswagen T-Roc, mégpedig a 2025-ös generáció. És itt úgy érzem, a gyártó kicsit visszanyúlt a gyökereihez, ami a legtöbbeknek kelleni fog, az a bizonyos benzinmotor. A többiről később.

Az autóról videós tesztet is készítettünk, melyet az alábbi linken tudsz elérni:

Futurisztikus kinézet

A teszthét során rengeteg embert megkérdeztem arról, mit gondol a külső dizájnról és vegyesek voltak a vélemények – kivétel nélkül két verziót hallottam: az eleje tetszik, a hátulja nem és fordítva.

Egy biztos, a Volkswagen új formanyelve mindenféleképpen utolérhető a mai T-Roc-unkban, miközben azért a név kötelez: megmaradtak a jellemző főbb vonások. Az orra ad egy kissé űrdongós hatást, pláne ebben a kanárisárga színben, ami egyébként a hivatalos kommunikációs színe. Ennek személy szerint nagyon örülök, mert végre mertek lépni, hoztak olyan színt a palettába, ami kitűnik a sok fehér-fekete-szürke autó közül, tényleg hoz egy kis színt a sofőr hétköznapjaiba. És persze hozza azt az érzést, amikor már várod, hogy meglásd a parkolóban.

Több helyen találkozhatunk az R-betűvel rajta, ez szofisztikáltan jelzi számunkra, hogy ő az elérhető legmagasabb felszereltséget kapta meg, az R-Line csomagot. Tovább haladva láthatunk fűthető tükröket, a jobb oldali pedig parkoláskor igény szerint lebólint, amit nagyon szerettem.

Ha hátulról nézzük, több dolgot is megjegyezhetünk – a rendkívül egyedi hátsó lámpákat, ami összhangban van az autó első fényszóróival – a kis szárnyat a hátsó szélvédő tetején és az IQ.Light rendszerre utaló kis feliratot. Ez a Volkswagen saját mátrix fényszóró-rendszere, amire egy szavam nem lehet. Gyorsan intézkedik, normálisan közlekedhetünk vele távolsági fényszórókkal éjszaka, még ha van is forgalom, hiszen pont azon a részen nem fog világítani, ahol a szembejövő, vagy előttünk közlekedő autó tartózkodik, így nem vakít ki senkit. Az autó kapott első-hátsó ködlámpákat, ami rossz időjárás esetén is rengeteget javít a helyzeten.

A méreteiről még nem beszéltem, pedig az egy elég érdekes pont. Az autó egyáltalán nem tűnik nagynak, sem kívülről, sem belülről, viszont az.
Hossza 4373 mm, magassága 1559 mm, szélessége pedig 1828 mm. Ez párosul egy 1523 kilogrammos menetkésztömeggel és akár húsz colos felnikkel.

Precíz, stabil – belső tér

Ez volt a legelső személyes élményem a Volkswagen bármely modelljével, de pontosan azt adta, amire előzetesen vártam. A beltér egyszerű és hétköznapi, a szó legjobb értelmezésében. Anyaghasználat terén is egyszerű de nagyszerű a képlet, a legtöbb helyen strapabíró műanyaggal találkozunk, szinte nulla zongoralakkal (az infotainment kijelző kivételével) és egyszerűen minden masszív benne. Nem recseg, nem zörög, nem mozog – ami nekem nagy vesszőparipám. Olyan érzetet ad, mintha arra fókuszálna a gyártó, ami tényleg fontos, vagy frekventáltan használt. Például a kormányon található gombok kialakítása és minősége perfekt, logikus. Míg a bal oldalon található fényszóró kapcsoló már egy másabb fajta műanyagból készült.

Rátérve az infotainment rendszerre, egy okos kis szoftvert kaptunk. Ezt egy 32,7 cm (azaz durván 12,9 colos) érintőképernyőről érhetjük el – található benne navigáció, állapotfelmérő, illetve a klíma (három zónás) is innen vezérelhető. Ami egyedi, Volkswagen-csoportra jellemző a kijelző alatti csúszka-sor – itt állíthatjuk a bal- és jobboldali fűtést, középen pedig a hangerőt. A digitális műszerfal pedig egy 10,25 colos kijelzőn jelenik meg előttünk, amire pont ráfér minden információ, amire szükségünk lehet. Rendkívül informatív, teljes mértékben testreszabható, az összes információ kijelzését kedvünkre állíthatjuk be.

A középkonzolon található a Start-Stop gomb, mellette a hangerőtekerő, amin egy kis érintőképernyő is helyet kapott. Ez rengeteg lehetőséget nyitna meg előtte, azonban csak a hangerőállításra, vezetési mód és „hangulat” változtatására alkalmas. Ezutóbbi is elég egyedi, vannak előre beállított profilok, ami különböző színt ad a műszereknek, rendszernek és a beltér hangulatvilágításának, illetve a zenének. Például az energikus (vörös) módban kiemeli a basszust, ad rá egy kis hangerőt és vörös fényt kapunk mindenhonnan. De van az autó fényezésére szabott Me is, ahol pedig rögtön kanárisárga lesz minden. Csatlakoztathatóság szempontjából nagyon jól el vagyunk látva, Android Auto és Apple Carplay támogatás vezeték nélkül adott, elöl-hátul 2-2 USB-C csatlakozót kaptunk, vezeték nélküli töltővel kiegészülve, Aminek a „hűtőbordái” úszómedence alakúak, és még az úszókat is láthatjuk rajta. 😀

Az ülései rendkívül kényelmesek, elöl fűthetőek. A hét során nagyjából 20 órát töltöttem az autóban, de ugyanolyan boldogsággal indultam útnak, ami egy hosszabb „kör” után is megmaradt. Anyaghasználata javarészt szövet, a háttámlán és a combtámasznál alcantara-betéteket találunk, amibe bele van varrva az R-betű. Sokat dob az autó hangulatán.

Rendkívül jól pakolható, hiszen csomagtere 475 liter, nagyon jó alakzatban. Ez a hétköznapokban rengeteg. Az ülések lehajtásával egészen 1532 literig bővíthető, ami már tényleg mindenre bőségesen elegendőnek bizonyul. A csomagtérajtó motorosan nyitható, nagyon csendesen jár.

De mi hajtja? Mire a nagy felhajtás?

Aminek a legjobban örülök. Elöl egy 1,5 literes, négyhengeres benzinmotort kaptunk, ami kétféle verzióban kapható, 115 és 150 lóerős változatban. A tesztautó a nagyobb teljesítményt kapta, amivel rendívül pattogós volt, hangja mint egy versenyautó. Karakterisztikája kellemes, a hétfokozatú duplakuplungos váltó pedig gyönyörűszépen teszi a dolgát – ha pedig szeretnénk kezünkben tartani a dolgokat, a kormány mögött található fülekkel átvehetjük az irányítást.

Egyetlen rendszert szeretnék különösen is dicsérni, ami pedig a rekuperáció és a start-stop, mert ilyen jól működő példányt még nem láttam. A start-stop tulajdonképpen úgy működik, mintha vitorláznánk – kis túlzással a motor csak akkor jár, ha a gázpedált nyomjuk. Igaz, ezt úgy tudja megtenni, hogy egy 48-voltos mild-hybrid akkumulátor segíti a működését, tehát nem teljesen hibridmentes. A rekuperáció pedig szintúgy perfekt, ha beállítjuk, enyhe fékezésnél az autó először visszavált és motorfékkel lassít, csak utána kezd ténylegesen fékezni. Ilyet még egyetlen tesztautómban sem láttam.

Milyen élmény vezetni?

Már előre elmondhatom róla, hogy az év egyik toplistás tesztautója volt számomra, mert kevés az ennyire jól összerakott, stabil, tényleg az igényekre szabott gépjármű. Úgy érzem, hogy ezzel a Volkswagen nagyon jól eltalálta azt a célközönséget, aki kezd kiábrándulni az újautókból, vagy csak simán egy megbízható, mindenhová elkísérő társat keresnek a hétköznapokra – akár még belvárosi használatra is, hiszen a parkolórendszere és az „Area View” tolatókamerarendszerre nem tudnék rosszat mondani. Úgy érzem, hogy ebbe az autóba azt rakták bele, ami a normál használathoz szükséges és kell – nem ad többet, mint amennyi bőségesen elegendő, mindezt egy olyan biztonságérzettel, amit nehezen lehet megfogalmazni. A vezetéstámogató rendszerei kiemelkedően jók a kategóriában található társaiéhoz képest, előre gondolkodó, kiszámító és pontos. A vészfékezés asszisztens pedig minden indításnál tudtára adja, működik: hiszen meghúzza az öveket, felméri a helyzetet.

Vezetni egy élmény – rendszeresen használom a sávtartó és tempomat kombót, ennél az autónál azonban ezt egyszerűen még autópályán nem akartam bekapcsolni, mert élveztem a vezetését. Szépen veszi a kanyarokat, fekszik az útra és stabil, nem dől be, köszönhetően a 20 colos kerekeknek is. Fordulóköre 11,1 méter körül mozog, a kormány még pont fordul egy felet, amikor már várnád, hogy koppanjon.

Na és a fogyasztása. Olyan értékeket hozott az autó, amit igazából csak a kútoszlopnál tudtam elhinni. Több kisebb útra is elmentem vele, egyik egy röpke 220 kilométeres kanyar volt a Dunakanyar irányába, hegyeken keresztül. A fogyasztást erre az útra 6.1 liternél állapította meg az autó, úgy, hogy három utast cipelt magával. Hasonlóan vagyok megelégedve a teszthét alatti eredményekkel, ugyanis a vele megtett bő 700 kilométer alatt 6,9 liter/100 km eredményt mutatott az óra, ami egy ekkora méretű autótól abszolút jó – pláne „hibrid” nélkül. Az pedig másik kérdés, hogy egy centilitert sem sajnáltam tőle, hiszen olyan élményeket adott a hét során, amit csak nagyon kevés autónál éreztem eddig. Ez szép.

Összefoglalás, árlista

Úgy gondolom, hogy ez egy tökéletes megoldás lehet azoknak, akik egy régebbi, vagy kisebb Volkswagen modell után keresnek egy méretkategóriával nagyobbat, de ajánlanám mindenkinek, aki egy korrekt árazású megbízható autót keres magának, pláne a Volkswagen garanciarendszerével együtt.

Az autót aktuális promóció keretében már 11.935.475 forinttól elvihető, ez az alapfelszereltség. Ezen kívül számtalan, de tényleg számtalan extra közül választhatunk, a tesztautó szinte mindegyiket megkapta, az R-Line felszereltségen felül. Az R-Line alapcsomagja 14.446.270 forint, az extrákkal megspékelt tesztautó ára pedig 15.088.970 forint.

Innen is szeretném megköszönni a Volkswagen Magyarországnak a tesztelési lehetőséget.

Írta/ fotók: Jakab Benedek