Október 26-án Székesfehérváron részt vettem a Videoton – DVSC futballmeccsen, mely számomra rendkívül különleges volt. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem értek a futballhoz és nagyon kevés tapasztalatom van benne, így laikusként rendkívül izgalmas volt a meccset testközelből látni és megörökíteni.
A két csapat erejének összemérése 17:00 órakor kezdődött – a menetközben lemenő téli nap, majd a sötét éjszakában világító stadionfények különleges atmoszférát nyújtottak a képeknek, rendkívüli kontraszttal.
Pont emiatt jött ki, hogy nekem még nincsen teljesen megfelelő eszközöm ahhoz, hogy a sportfotózásban, különösen éjszaka szuperáljak, a meccs során egy Sony A7III fényképezőgépet használtam, ami ezen fényviszonyok között tökéletesen működött, számomra (a Nikon D3500 – előző gépem után) rendkívüli szintlépés volt. Míg 800-as ISO-nál feljebb nem nagyon mentem, aznap nyugodtan kiengedtem az ISO-tartományt egészen 12.800-ig, mely szinte alig látható a fényképeket, első blikkre.
A pálya széléről volt közvetlenül figyelnem a játékot, így életemben először kerülhettem ilyen közelségbe pályához, aktív játékhoz, pár méterre az éppen játékban lévő játékosoktól.
Az este teljesen új perspektívát nyújtott számomra és jó gyakorlat volt arra, hogy kicsit beletekinthessek a sportfotózásba, amelyre eddig nem nagyon volt lehetőségem – igyekeztem átadni az élményt, a képekbe belefoglalni a lelátó hangulatát, komolyságát, félelmetességét és egyszerre óraműpontossággal működő együttműködését.
